Egy ideje tervezem, hogy megváltoztatom a blog struktúráját. Tehát ezután alapvetően nem napló szerűen lesz vezetve, hanem bizonyos témákat veszek majd elő. Tervben vannak az élelmiszerek, dán filmek, a lakásunk stb... Persze, ha valami említésre méltó történik, vagy van elég érdekesség, az meg lesz említve.
Egyik hétvégi estén valahogy sehogy sem jött össze valami értelmes program, tehát egy relatíve hasznos alternatívát kerestem magamnak időtöltésnek. Dánia egy gazdag ország, hiába panaszkodnak a helyiek a magas adók és a miatt, hogy idén mondjuk csak két egzotikus nyaralóhelyre sikerült eljutniuk... az este a nyakamba vettem a várost.
Dániában nincs lomtalanítás, csak kiteszik a megunt dolgaikat az utcára. Ha gyorsabb vagy mint a többi szerencsevadász, akkor egész értékes és jó cuccokkal lehet gazdagodni.
Ennek a műfajnak két változata van: a tiszta vadászat, amikor sétálsz a városban és bízol a szerencsédben (a haladóknak vannak "törzshelyeik", pl. ahol jobb módú házak). A másik változatnál gyorsnak kell lenni, tehát ha van pár szabad órád érdemes nézegeti az adott város "Storskrald i Århus kan du finde her!" hasonló nevű fészbuk csoportját olyan időpontokban amikor az emberek általában vásárolnak (hétvégék délutánjai). Ennek a csoportnak majd 14'000 tagja van, tehát tényleg résen kell lenni, a jobb cuccokra hamar lecsapnak! Heti rendszerességgel van pár tucat bőrkanapé (nem koszlott vagy szakadt darabok!), ágyak, asztalok, szekrények.. de néha zongora, LCD tévé, hangszerek, háztartási gépek is felbukkannak.
Nekem sikerült ittlétem alatt berendezni a szobámat, van nyomtatóm, étkészletem, kávé főzőm, de lehetne akármennyi bringám és néhány mikróm is már, ha elhoztam volna őket. Persze a fizikai limitek sajnos nagyon be tudják határolni a dolgot, buszon nem engednek nagyobb dolgokat szállítani, tehát hiába sétálsz el egy pár éves hűtő vagy egy hibátlan bőrfotel mellet, ha nincs kocsid meg vagy lőve. Ezen az estén viszont egy LCD monitorral gazdagodtam, az első idei hószálingázós közepette.
A hétköznapok mozgalmasak voltak, végre volt esélyem bemenni egy bankba és számlát nyitni, mivel megkaptam a társadalombiztosítási (CPR) számom. Erre majd röpke 10 hetet kellet várnom, és ha valaki azt hiszi, hogy egy számla nyitás nem lehet túl hosszú művelet, akkor az meg fog lepődni. Beslattyogtam egy bankba, elmondtam mit szeretnék. Kitöltöttek a papírokat, kb. 10 percet vett igénybe az egész művelet, nem kellet aláírni semmit, nem is faggattak ki a pénzügyi terveimről és még pénzmosásos/adatkezelési/bankkártyás/netbankos/... űrlapokkal sem kellet találkoznom. Ellenben közölték, hogy meg is lennénk és viszlát jövőhéten, amikorra "elkészül a szerződés". Tehát egy héttel később visszamentem aláírni két darab lapot közölték, hogy jajj elfelejtettek kártyát igényelni nekem, de most megteszik. Megkaptam a kártyát pár héttel ezután (közben egy panaszkodás a bankfiókban mert az általuk ígért 3 nappal ellentétben majd 2 héttel később még mindig nem jött semmi postán), ami egy mágneskártya és csak a saját automatájukból lehet vele pénzt felvenni. Ami pozitívum viszont, hogy a netbankba belépve lehet kártyát igényelni, tehát nem kellet visszamennem ezért külön. Most 3 hét után még mindig nincs egy szerencsétlen használható bankkártyám.... többen azt gyanítják már az osztályunkban, hogy valamiért direkt gáncsol a dán bürokrácia. Kezdek hinni az összeesküvés elméletekben, mivel a dán nyelviskola is egy hónapja el van tűnve, pedig átlagban 1 hét alatt beosztanak valakit egy dán tanfolyamra.
Már hónapokkal ez előtt jelentkeztem önkéntesnek egy projektre a felebaráti szereteten kívül azért mert elég jónak ígérkezett az ingyen koszt és maga a rendezvény is érdekesnek tűnt. A feladat egy tanulmányi "verseny" segítése a csoportokban dolgozó hallgatók terelgetése a projektjük haladásának érdekében, illetve tapasztalatokat kellet gyűjteni és megfigyelni őket. Ez ugyanis az iskolának egy próba projektje volt, ahol valódi cégek valódi problémáit kellet próbálniuk megoldani három nap alatt csoportokban úgy, hogy a a csoportok tagjai más-más tanulmányokat folytatnak. Ezt végül a polgármester, a dékán és még 3 zsűritag értékelt a rendezvény végén. Egy ausztrál lánnyal voltunk learning assistentek egy csoportban, kedves lány volt, aki itt folytatja az Ausztráliában elkezdett képzését (akkreditáltatta) itt... Ehhez képest vicc, hogy nekem otthon a két magyar egyetem azonos szakja közt nem lehetett normálisan tárgyakat elfogadtatni...
 |
A képen a rendezvény végén a polgármester mond beszédet, a választások előtt 4 nappal! A helyhatósági választásokon 1980-óta külföldiek (elsősorban EU állampolgárok) is szavazhatnak. Tehát én is elmentem, ikszelni egyet. A dán választás elég sokban eltér a magyartól, minden eleme azt mutatja, hogy a társadalomban sokkal nagyobb bizalom van a többiek és a politika felé. Jó, a majd egy méter magas citromsárga szavazólap nem ilyen elem volt... Viszont nem kell igazolványt mutatni, összesen 3 tagú a bizottság, ceruzával (!) voksolnak és párton belül el lehet dönteni, hogy kire adod a listájukon a voksod (esetleg rájuk bízod és csak a pártot támogatod). A személyek azonosítása kimerül egy postán kapott cédula átadásában és a születési dátumod megerősítésében. Ami ezek kívül fura volt, hogy hétköznap (kedden) tartották a választást és egészen a választás napjáig a város tele volt apró ajándékokat osztogató párt aktivistákkal, akik rózsákat, esernyőt, mozijegyet, csokit, tollakat stb. osztogattak a népnek. Egyik este pl egy kocsmában kaptam valami cukorkát, aminek a doboza szavazásra buzdított... Finom volt, de nem igazán értem, ez mégis kinek a véleményét változtatná meg... a városvezetést mindenesetre újraválasztották.
 |
| A postán kapott valami a szavazáshoz. |
24-én egy elég szürreális programon vettem részt, ami még annál is hippib volt, mint számítottam rá. Sajnos képek nem készültek, mert valami baja volt a telefonomnak... ez azért baj, mert elég nehezen átadható a csillogó műszálas Szandokán jelmezbe öltözött szakállas fazon aki a felsőtestén csak egy ilyen mellénykét viselt és bizalmaskodva megölelt miután beléptél az ajtón. A program lényege, hogy a sok lejáró szavatosságú élelmiszert összegyűjtik különböző helyekről és egy vega népkonyhát csinálnak minden vasárnap este, ahol mindenki főzöget valamit vagy csak segít másoknak elkészíteni valamit. Azt hogy ki gyűjti össze a kaját természetesen önként jelentkezők csinálják, akiket megtapsolunk, majd a demokráciára elvesztegetett idő miatt kihült vega ételeket fogyasztjuk el, a maradék alapanyagot meg haza lehet vinni. Az egész légkörre ráerősítenek a szomszéd teremben dobolgató feketék, akik a félhomályban kanapékon elterülve alma termékeket nyomogatnak és a dohányzás miatt az ablaktalan szobában pislognak át a ködön. Maga az épület is természetesen egy kivilágítatlan sikátorban van, elég utópisztikus légkört teremtve ezzel, engem a régi Kultiplexre emlékeztet a hely leginkább. Talán most vasárnap csinálok képeket is végre...
A dánoknak van néhány fura rögeszméjük, például, hogy az ország zászlaja minden alkalomhoz tökéletesen illik, legyen az születésnap, buli, esküvő vagy akár a karácsony. Tehát minden tele van pakolva dán zászlókkal a karácsony örömére. A karácsony egy másik ilyen mánia, november közepén már minden erről szól, a boltokban csak karácsonyi zene megy, a város ünnepi fényekkel kivilágítva. November végén mi is feldíszítettük a termünket, ami 4 óra hosszan karácsonyi slágereket jelentett, viszont voltak sütik és egész jó hangulat kerekedett valamint sikerült megismerkednem a dán zászló és a karácsony számomra abszurd szerelemgyermekével: a papírból font dán zászló mintás szív alakú kosárkával, amiben mogyorót és hasonló magvakat ajándékoznak egymásnak a helyiek.
A nap másik abszurd eseménye az volt, amikor színes papírt akartunk nyomtatni, és egy dánnal beléptem a nyomtatószobába, ahol két úriember állt egymás mellet a falat bámulva cipő nélkül. Egy pár másodpercig nem esett le mit is látok. Az iskola 50 üres terméből sikerült kiválasztaniuk az ablaktalan 10 nm-es helyiséget imádkozni, pár másodpercen belül már térdelve imádkoztak, mi meg elég kínosan éreztük magunkat, ahogy ott nyomtatgattunk. (Északnyugat felé, tehát pont ellenkező irányba ráadásul, mint kellene.)
A suli egyébként elmegy, még mindig van egy kis félreértés néha, hogy mi is ez a szak. Pár lengyel át is akar menni valami más szakra. Egyébként néha komolytalannak érzem az egészet, ahogy tanítanak, azt meg pláne, ahogy ezt megmagyarázzák, amikor már többen szóvá teszik. De ez is majd egy hosszabb poszt témája lesz szerintem. Viszont szemmel láthatóan a szakképzés sokkal magasabb szinten folyik, mint otthon. Néha meg is nézzük a közeli tanműhelyeket.
 |
| Vízvezeték szerelők tanműhelye. |
Megvan a repjegyem, karácsonyra megyek haza!
(Nov. 4 - 29.)
