Karácsony!

Karácsonyra úgy döntöttem hazautazok inkább, nem igazán lenne mit csinálni itt majd három héten át... Az itt élő ismerőseim 95%-a is hasonlóan tesz. Természetesen kaptam is rögtön állásajánlatot erre az időszakra, de úgy érzem szükségem van arra, hogy otthon legyek egy keveset.

A dánok karácsonyozásáról pár érdekesség:

- Külön karácsonyi sör van, amit országosan megünnepelnek, ilyenkor dán sörgyárak miniruhás hoszteszlányai osztogatják a söröket és varázsütésre az összes hely ahova nem kellene belépőt fizetni, hirtelen mégis fizetőssé válik arra az estére.

- November közepétől már lehetetlen egy boltba besétálni karácsonyi dalok és dekorációs elemek nélkül. Két hét alatt az összes karácsonyi dal verziót hallottam, még pánsípos verzióban is... Úgy tűnik ez csak engem untat.

- A suliban is komolyan van véve a dolog, a legszebben díszített tanteremhez tartozó osztály minden tagja kap egy mozijegyet!

- Karácsonyfa állítás felvonulással egybekötve a városházánál. Természetesen a város hetek óta karácsinyi díszben világít.

A bevásárló utca fényei

Tegnap végre megkaptam a dán bankkártyám, röpke 2 hónap alatt sikerült ezt elérnem, ami nem kevés szenvedéssel járt... most már kijelenthetem, hogy tulajdonképpen mindenem megvan ami ahhoz kell, hogy élni lehessen normálisan Dániában. Ez esetemben 116 napot igényelt! (Szerencsés esetben ez durván 40 nap lenne, viszont ismerek olyanokat akinek még mindig hiányzik valamijük.) Olyan eseményekkel fűszerezve, mint a házszám nélkül nekem címzett levelek és a netbankban megrendelt bankkártya helyett egy haszontalan valami kiküldése... Dán nyelviskolába viszont már csak januárba tudok majd kezdeni, a dán nyelvről egy szerintem nagyon jellemző kis videó:

...tényleg lehet találkozni egyszerű szituációkkal, amikor nem értik meg egymást!

A hivatalos ügyek intézése ennek ellenére normál esetben alapvetően gyors és sokkal egyszerűbb mint otthon. Sosem kell más hatóságok által kiállított igazolásokat lebegtetni, senki nem gondolja, hogy csalna vagy hazudna akárki. Pl. egy lakcímre bejelentkezni tulajdonképpen semmiből nem áll, nem kell a tulajdonos aláírása vagy tanúk ehhez, mindössze egy űrlapon kitölteni a cím rovatot. A suliba beiratkozás semmiből nem állt, egy papírt nem kellet aláírni, egy igazolványt sem kértek el!

Magyarként már szinte félelmetes a társadalomban működő bizalom... nyugodtam elkódoroghat az ember itt ott, senki nem ugrik oda és ragadja meg a karját vagy üvölt rá. Én például még augusztusban a regionális adóhivatal központjában bolyongtam egyedül 10 percet, minden nyitva és otthagyva. A bulihelyeken még a kidobók is udvariasan megbeszélik, ha tudják a renitensekkel a dolgot, egy hangos szó nélkül. Nincs olyan, hogy kidobják és még bele is rúgnak párat mert nem tetszett az arca...

A téglagyár egyik csarnoka

De az automatizált téglagyárban is bóklásztunk, az irányítóteremben és automata csillék között, amik elvileg nem gázolnak el... Én ezt nem akartam kipróbálni, de amikor ráültek páran ezekre és furikáztak, az sem érdekelte a dán házigazdáinkat.

Skojtehallen

Egy kis korizással és egy sulis karácsonnyal szórakoztattam magam az utolsó két hétvégémen itt. (A korizás olcsóbb korival együtt, mint a műjégen!)

Boldog karácsonyt mindenkinek! Januárban folytatjuk.