Fura dolgok hete

Hétfői sulit nagyon nem vártam, ugyanis az általam annyira nem kedvelt kézzel rajzolgatás következett három napon keresztül. Elég volt egyszer újra tanulni rajzolni, éppen elég. Amit eddig a dán oktatásról írtam 100% fenntartom, egy újabb fura/jellemző dologgal alátámasztva.
Csak a második napon mondták el hogy, hogyan érdemes tartani a ceruzát. Azt lehetne mondani, hogy trehányok. De a valóság, hogy ez valamennyire tudatos, építenek arra, hogy segíts a másiknak, ha tudsz valamit oszd meg vele. Vagy legalább kérdezz.

Új szaktárs bal oldalt, Irakból.

Suli után elbringáztam a postára, ahogy nyugodtan nyújtottam át a csekket. Nem is volt probléma, csak kiderült, hogy a csekken szereplő összeghez még hozzá jön 40 korona (1600 Ft) extra díj. Nem rossz, a tranzakciós illeték otthon semmi ehhez képest... Megjött az új lakótárs, most már elvileg négyen lakunk itt, egy Erasmusos hamburgi lány. Jófejnek tűnik, egész közvetlen, lehet vele beszélgetni, meg is invitáltam egy jó éjt pálinkára, csak az íze kedvéért...

Kedd délután a netet böngészve rátaláltam egy csoportra, aminek magyar megfelelője is vagy egyébként... A lényeg, hogy az utcára kitett cuccokat lefotózzák és felteszik a netre, hogy hol találhatóak, esetleg azt írják ,hogy tőlük átvehető. Én rárepültem egy vas polcra amit az Aarhus Egyetem Fizikai Intézetének udvarára tettek ki, sajnos már nem voltam ott, elvitték. De legalább lett egy forgószékem, amit a délutáni csúcsforgalomban közlekedők nagy örömére busszal vittem haza. Az fb csoportban mióta figyelem pár napja volt már: pár éves hűtő, 42" LCD tévé, 5-6 rendes tv, majdnem új IKEA bútorok tömkelege, antik szekrények... de ugyanúgy csorba bögre és használt blézer is.

Ezután egy helyi ismerősömmel megnéztem az Aarhus Egyetem nemzetközi diákoknak szánt, találjátok ki.... igen... nyitó buliját. Összefutottam még egy magyarral, pár nemzetközi arccal. Az egyetem bárja nem olcsó, viszont másfél A4-es méretű oszlopban 8-as betűmérettel vannak felsorolva a fogyasztható sörök. 22 korona és 300 között. (880 - 12000 Ft)

Magyar zászló a pultnál

Hajnal 1, színpadon táncolás

Közben egy véletlen megismert magyar lánnyal sokat dumáltam, ő 8 éve él itt, nagyon rendes volt és sok érdekes dolgot mesélt Dániáról. A másik érdekes magyar vonatkozás az volt, hogy 3 random külföldi közül mindenki volt már Miskolcon. Illetve egy Budapesten dolgozó kicsit magyarul beszélő dán újságíróval is találkoztam, aki hasonlóan ítélte meg az otthoni helyzetet mint én. Elérkezett a hajnal kettő, indulás haza... reggel suli.
Szerencsére volt már a telefonomon offline térkép, úgy döntöttem levágom az utat keresztbe, hátha rövidebb mint kb másfél óra az út hazafelé. Ez olyan jól sikerült, hogy 45 perccel később már az ajtót nyitottam otthon...

A szerdám ennek fényében nem volt fényes. Legalább befejeztük a szabad kézzel rajzolást egy időre. Hulla voltam egész nap. Viszont egy egész fura dolog történt... Láttam, hogy valakinek van eladó mikrója 4000 forintnyi konvertibilis valutáért. Ráírtam, a következő derült ki: Van a belváros szívébe egy kis antikvárium, amit egy "bolond dán nő" vezet, de mindenfélét is árul. Többek között használt ruhát, edényt és kb ami mozdítható, köztük mikrót. Akire ráírtam egy indiai srác, aki megvette a mikrót, de nem tudta elhozni és közben kapott ajándékba egyet, ezért amit ezen a helyen vett eladná. Az ár megfelelt, mondta, hogy ok a mikró, csak meg van égve kicsit a kábel, de csak a külseje. Ennyiért ok szerintem. Azt mondta menjek el nyugodtam a mikróért szól a nőnek, hogy adja oda nekem és legyek pontos, mert a bolt csak 3 órát van nyitva egy nap és ha nem megyek a nő eladja másnak is a mikrót. Elmentem, átvettem a mikrót. Érdekes bolt volt, egyszer le kéne fotózni. A nő kicsit tényleg fura volt.... Még nem említette, hogy fizettem volna a mikróért. Mert még nem is. Úgy állapodtunk meg, hogy a srác eljön az áráért, ha oké minden. Azóta az van, hogy a mikró fura hangokat ad, kaptam pár hetet, hogy kipróbáljam, ha kell utána fizethetek.

Csütörtökre úgy kipihentem magam, hogy még  reggelizni is volt időm, a suliban végre továbbléptünk, kis fejtágítók voltak (bevetés a bevezetésbe órákon át). Elkezdtük csoportokban az új projektet, amiről majd jövőhéten írok. Megkaptuk a diák igazolványunkat végre, amihez még az első nap készítettek fotót. Nem tudom mennyire hivatalos igazából, van rajta lejárati dátum, fénykép és hogy itt tanulok, na meg mágnescsík a nyomtatáshoz. Délután a német lánnyal beszélgetve kiderült, hogy ő az első nap megkapta a diákját, sőt hivatalokba sem kellet járnia a residence permitért és a CPR kártyáért, kiment a hivatal és egybe letudták. Nekem meg két hete nem küldik a residence permitemet.. Tehát ő hiába érkezett pár napja, hetekkel előbb lesz CPR-je. Így előbb nyithat bankszámlát és dolgozhat mint én aki hetek óta elkezdte az ügyintézést...

Suli bringatárolóban valami ritkaság..

A csengő azért van a járművön, mert a rendszám nélküli motorok csak a bicikli úton közlekedhetnek és max. 30 km/h-val. Viszont kell rájuk biztosítás és három havonta "zöld adót" kell utánuk fizetni, ugyanúgy, mint a rendszámos darabokra.

(Szept  2 - 6)